2 nappal később...

Sziasztok!

Furcsa, mik történnek a nagy világban. Tudom, azt mondtam, nem fogok politizálni vagy ilyesmi, de vannak olyan dolgok, amely mellett az ember nem tud szó nélkül elmenni. Tegnap volt Péntek 13.-a. Nem vagyok babonás, mindig úgy gondoltam, hogy ezen a napon mindig szerencsés vagyok. És ez általában be is vált, mint tegnap is. Nem ért baj, nyugodtan végeztem a laboros feladatomat, igaz fáradt voltam, de ez nem jelent semmit.
Még az sem riasztott el, hogy másik busszal mentem haza, ahol egy megállót korom sötétben kellett haza sétálnom. Csak a szokásos. Persze odafigyeltem minden neszre, egyszer már bajba kerültem, amikor követtek hazafele, de persze nehezen ehető falat vagyok, és a szerencse mindig a pártomat fogja. Mindig épp bőrrel megúsztam, persze nem azt mondom, hogy nem kaptam volna pofonokat az élettől, vertek már meg, szóval tudom, hogy kell felállni.

Ha ezt vissza olvasod, akkor a 2015.11.13.-ei dátumból rájössz, mi történt akkor. A világsajtó ettől zeng.
Terror támadás Párizsban... Én 13.-án úgy tértem nyugovóra, hogy minden rendben van. Másnap pedig szembesültem a rideg tényekkel. Fáj azt látni, ahogy mások szenvednek, és nem értem, Francia ország, Párizs, sőt az ártatlan emberek mivel érdemelték ki ezt? Mit tettek, hogy ilyen történhetett meg velük? Hihetetlen, hogy a mai világban ilyesmi megtörténhet. Ne aggódj, amihez nem értek, abba nem is szólok bele. Meg őszinte leszek, mindenhonnan kapom a híreket, informácókat, és a végén azt sem tudom, miben, kinek higgyek. Manipulálják a híreket, így nem tudo, kinek a szavára adjak. De a tettek többet érnek a szavaknál. És amit aznap este tettek, az förtelem. Durvább szavak is lennének rá, de ha az ember szava elakad, már csak ez marad. Hitetlenkedve figyelek.

Nem akarok okoskodni, így nem is teszem, nem látok a dolgok mögé, és innen, Magyarországról meg nem tudok meg semmit az előzményekről, a miértekről.

Már csak abban reménykedem, hogy Notredamusnak nem lesz igaza, és nem jön a 3. VH. Arra senki, legfőképp Európa nincs felkészülve. Mintha egy kártyavár dőlne össze, és én messziről nézve reménykedem, hogy legalább egy szintje megmarad, nem kell majd később a nulláról kezdeni. Remélem a franciák hamar felállnak, de legalább jó látni, hogy a többi ország segíti, támogatja, bár remélem, nem csak egy sakkbábú a nála nagyobb hatalmak csatamezején. Tudom, óvatosan ezekkel a szavakkal, azonban ha fellapozzuk a történelem könyvet, számos példát találunk erre.

Tévedni emberi dolog, és én lennék a legboldogabb, ha tévednék.