Hurrá! Ez is meg van :)

Túléltem. Tegnap volt az utolsó vizsgám (szóbeli), bevallom ideges voltam előtte. Azért voltam ideges, mert nem éreztem, hogy izgulnék. Ezt pedig eléggé furcsálltam. Olyan ember vagyok, aki stressz helyzetben megszólalni sem tud, szóval ezért volt érdekes az egész. Húztam jó és rossz tételeket is, 2 volt olyan, hogy legszivesebben megeresztettem volna egy bazmegot a vizsgabiztosok jelenlétében... Úgy gondoltam halálra ítélt terv lenne, ha póttételt húznék és úgy gondoltam, ha felajánlják, legfeljebb akkor. Ha nem említik, akkor nincs is annyira nagy gond a felelettel, nem igaz? Voltaképpen ki stand up komediztem azt a kettőt, meg kell tanulnom bármilyen helyzetben a talpamra esni, még ha félelmetes is a zuhanás. Az az egészben a durva, hogy "tudtam" hogy átmegyek, már jóval a vizsga időszak előtt, volt egy megérzésem, hogy minden rendben lesz. Nem szoktak ilyen ultra biztos megérzéseim lenni, sőt, általában elbizonytalanodom és új megoldást keresek. Azonban már nem. Megtanultam, hogy az első megérzés az igazi, még ha lehetetlennek, hülyeségnek tűnik. Most már e szerint élek.

Az utolsó tétel amit kihúztam a karrier építés, önéletrajz, motiváció levél és áláskeresés témaköre volt :) abban (sajnos) van elég tapasztalatom, szóval a tétel átnézése nélkül is jöttek az ötletek felkészülésnél. A felénél sem tartottam, amikor megszólalt a vizsgáztató :"Kollegina, én erre beírom az ötöst.". Ebből tudtam, hogy mehetek. Direkt ezt időzítettem a legvégére, hogy kicsit feljebb húzzam a megítélésemet.

Abban reménykedem, hogy hamar elhelyezkedem ezzel a szakmával. Pozitívan érzek ez ügyben. Akkor nem lehet nagy baj :)

Este az egyik (immáron volt) osztálytársnőmmel meg az egyik barátnőjével mentünk ünnepelni egy kocsmába, sörözhettünk, dumálgattunk, és rájöttem valamire. Nagyon sokat fejlődött a személyiségem az utóbbi időben, jobban meg tudok nyílni, igazi poéngyáros vagyok, már csak arra kell figyelni, hogy ne hamarabb járjon a szám, mint az eszem. 

Igyekezni fogok ;)