Írás

Rám jött az írhatnék. Amint a karosszékemben ülve hallgatom, ahogy az eső verdesi az ablakot, elfog egy ismerős érzés, az régóta nem bukkant fel a házam táján. Kifejezetten jó, hogy úgy tűnik, keresztül jutottam az írói ... A fene, nem jut eszembe az a szó, ami illene ide, de a lényeg, hogy egy ideig igazán üres volt a kobakom, így meg nem lehet könnyen ötletelni.

Vicces, de a középsuliba kerülésemmel kezdődött (á, megvan ;) írói válság, pedig olyan könnyű kifejezés), mint mindenki, én is igyekeztem beilleszkedni, elég sikertelenül. 4. Kerék lettem egy kapcsolatban, amelyben kb. 2 évet vesztegettem el, mire elkezdtem kapisgálni az igazságot. Mára szégyellem magam miatta. Nem kell nagy dolgokra gondolni, annyi az egész, hogy volt 2 haverom, akik sülve-főve együtt voltak, aztán volt egy harmadik, aki be szeretett volna kerülni ebbe a brancsba, na neki voltam a barátja. Amikor észre vettem magamon, hogy kedvetlen vagyok, szívfájdalom még suliba menni is, ráadásul a kreatívitásom is erősen megcsappant, akkor döntöttem el, hogy lépek, lehetőleg el...
Persze először megpróbáltam felvilágosítani azt a bizonyos 3. Kereket, hogy hagyjon fel a felesleges próbálkozással, nincs értelme olyanokkal lennie, akik magasról lesz*rják! Ez örök tanács, mindenkinek ajánlom és én is tartom magam azóta hozzá.

Amolyan vonzás törvénye volt ez a lelki segély kiáltás, mert ezután ismertem meg a legjobb barátomat, akivel még mostanság (miután elhagytuk a közép iskolát, és látszólag külön folytatjuk az életünket), amint van szabadidőnk, elmegyünk kajálni, inni stb.
Mindig számíthatunk egymásra, nem sok ilyen barátom van... Ezért is kell megbecsülni.

Visszatérve a középsulis élményekhez, ez olyan időszak volt az életemben (az első 2 év), amely során mintha elsivatagosodott volna a lelkem, és semmi sem akart megteremni rajta. Nagy részt nem is emlékszem azokra az időkre, olyan voltam akkor, mint valami zombi, amely csak a napi teendőit képes elvégezni, mást nem. Ez eléggé kiábrándító, nem igaz? Akár hiszed, akár nem, a legtöbben így élnek most is, a különbség az, hogy én észrevettem időben és döntöttem.

Mindig szerettem írni (az olvasásról ne is beszéljünk), kölyökkoromban kezdtem egy Star Wars regénnyel, amely ilyen távlatból visszanézve elég gyerekesre sikeredett (12 voltam, szóval nem is nagyon meglepő), utána is a Star Wars világa volt a teritéken (most sem mondtam le róla), azonban mostanság inkább a Warhammer 40k fogott meg igazán. Szóval jelenleg azon belül tevékenykedem, és erről többet nem is árulok el... Bár nagy valószínűséggel fanfiction lesz belőle, nem biztos, hogy a Nagyfőnökök áldásukat adnák rá, ha kiteregetném nekik az ötletet. Jelenleg gyakorlásképpen Harry Potter fanficet próbálok összedobni, tiszeletem az írónőnek J. K. Rowlingnak, amilyen ilyen összetett és fantáziadús sztorit hozott össze.

Persze minden álmom egy saját projekt létrehozása, ami még alap ötlet hiányában várat még magára, de nem adom még fel.
Most az a dolgom, hogy a sok változás ellenére talpon maradjak, és fejlesszem magam, ez önfejlesztést és írói vénám fejlesztését és ápolását takarja.

Ez még a kezdet, és ma megtanultam egy számomra ismeretlen ember közzétett bejegyzéséből, hogy mindig adjam magamat, és ne érdekeljen mások véleménye, a kívülről jövő propaganda pedig ne zápítsa el az agyam. Igazad van, köszönöm.