Karrier tréning tapasztalat

Túléltem az első napot. Elég érdekes volt, abban a tekintetben, hogy először bemutatkozással kezdődött, utána egy személyiség teszt, amiből kiderült, hogy a művészeti témák jobban érdekelnek. Ez igaz is, ha nem lenne, ez a blog sem létezne. A legvégén jöttek a szituációs játékok, például állás interjú stb. 

Szeretek írni, fényképezni és rajzolni. Annak idején azt gondoltam, hogy ezekből nem lehet megélni, ezért inkább másokra hallgattam és olyan szakmát választottam, amit akkor jövedelmezőnek gondoltam. Azóta bánom. Ha esetleg van, aki olvassa ezt és pályaválasztás előtt állsz, akkor csak egy tanácsom van: 

Gondold végig, mi tenne téged boldoggá! Pont ma tették fel nekem a kérdést, hogy ha nem a pénz lenne a fizető eszközünk, hanem a boldogság, akkor mit csinálnál szívesen? Ez nagyon jó, elgondolkodtató kérdés.

Én történeteket írnék és könyvet adatnék ki. A fényképészet is nagyon vonz, de ezt nem űzöm olyan szenvedéllyel.

Azt mondják, sosincs késő. Nekem se? Remélem nem, mert elég nehéz utat választottam. Sokszor elgondolkoztam, hogy merjek-e változatni, hiszen nagyon meg kell fontolni, mi lesz a következő lépés. Ugorjak fejest, vagy ne? Inkább kis lépésekben haladjak és a jelenlegi munkából gyűjtsek? Ez lenne a logikus, de úgy érzem, hogy ez a 24 óra ami megadatott nekünk, nekem nem elég. Ha az egyikre koncentrálok, nem jut időm az önfejlesztésre. Szánalmas kifogás, tudom. Lehet hogy meg kell tanulnom bánni az időmmel, hogy mindenre jusson elég. Valóban célszerű ez. Megvan a következő lépés, hurrá!

Ezután meg kell keresnem a következő lépcsőfokot, ami egy képzés vagy egyetem lesz, ahol megtanulom az alapokat. 

Most már látom az utam, már csak el kell indulnom rajta. Ti se legyetek rest ezt megtenni. Ha egy helyben toporgunk, az nem jó. Ha rossz irányba megyünk, mert a jóakaróink azt mondják az a helyes, akkor valójában az ő életüket éled, nem pedig a sajátodat. Ha nem most, akkor később bánod meg! 

Én meg nem akarok a halálos ágyamon megbánni semmit, hanem úgy szenderülni el végleg, hogy azt mondhassam:

Igen, ez voltam Én... Fuck yeah!

(Ez utóbbit azért írtam hozzá, mert inkább amolyan menő nagyi szeretnék lenni, ha eljutok odáig :) )

Addig is minden jót!