Mit hozhat a jövő?

Tudom, a jövő helyett inkább a jelenre kellene koncentrálnom, mert csak úgy lehet igazán boldog az ember. A múlt miatt szégyeljük magunkat, a jövő pedig aggasztó, a jelen viszont könnyebb állítólag. Nem vagyok Guru, aki biztosra véli ezt, de mostanság próbálom követni azt a szabályt, hogy:

"Engedd el, ami volt. Fogadd el, ami van. Higyj abban, ami lesz."

Jól hangzik, és jót is tesz a lelkemnek, ha ezt betartom. Azonban vannak olyan pillanatok, amikor lefekvés előtt nem tudom lehunyni a szemem, mert aggódom a közeli jövő miatt.
Mostanság sok minden történt, mondhatni beindult a gépezet, és nem tudom, hogy vajon jó irányba szágldom-e vele... Ez egy általános kérdés, sok mindenkit foglalkoztat és leláncol, mert rettegnek, mi történhet még a kis elcseszett életükben. Ezt a cikket is azért írom, hogy ledobjam ezt a terhet, hátha megkönnyebülök tőle és eszembe jut a megoldás.

Mint mondtam, sok minden történt velem, elsőként remélem, hogy hamarosan dolgozni fogok, ugyanis bejelentkeztem egy munkaerő közvetítőhöz, akik pont a hőn áhított munkahelyemre küldenek ki embereket, és az én két odavaló szakmámmal tuti, hogy meglesz. Addig is, amíg ez nem történik meg, eldöntöttem, hogy itthon mindent elintézek, ami a 8 órás munkaidő miatt nem lesz lehetséges később, ugyebár így később nem kell foglalkoznom (annyit) velük. Itt gondolok a kerti munkára és egyéb barátaira :)

Ez az egyik téma, a másik a "szerelmi élet". Hát igen, mostanság ez is a képbe jött. Hirtelen elhatározásból regisztráltam 3 társkereső oldalra és elkezdtem böngészni a jelöltek között.
Mindegyik oldalnak voltak hibái, az egyik például teljesen fizetős volt, fizess az üzenetért, fizess azért is, hogy megnézhesd valaki képét... előtte egy hosszú kérdőívet töltöttem ki, de később bántam az egészet.
A 2. hasonló mint az első, csak itt a üzenet küldésért kell fizetni, a többi mind ingyen van. Tesztet kellett kitölteni, ami eléggé tetszett, főleg mert állítólag Dr. Csernus Imre tervezte meg az egészet, csak később eladta az ötletet és az oldalt. Kihozott egy szimpatikus srácot, aki mint később kiderült, nem gyakran van fent az oldalon. Szomorú história, de legalább az "ingyenes napjaimon" dobtam neki egy üzenetet. Most már nem bánom, hogy nem írt vissza, Facebbok-on rátaláltam, kiderült, hogy ott dolgozik, ahova én is szeretnék bejutni... a Sors keze? Egyből gondoltam magamban, hogy nem kéne kezdeni vele, ha Ő lenne a tuti biztos "Igazi", akkor úgyis egymásra találunk előbb-utóbb, ezért nem is aggódom :)
A 3. oldal... nos ott minden ingyenes szerencsére, találtam is két srácot, aki érdekelt (a választásomból ítélve kezd megváltozni az ízlésem, mert inkább rocker stílusúnak tünnek).
A képeik fogtak meg, nagyon kíváncsivá tettek. Nevezzük őket most "A"-nak és "B"-nek, nehogy összekeveredjenek ;)
"A"-t nem tetszikeltem, nem is írtam neki, csak megnéztem az adatlapját, azt tudni kell, hogy ha felnéz, látni fogja, hogy jártam ott. Azért tettem ezt, mert kíváncsi voltam, vajon tetszikel-e, ír, füst jelet küld, vagy valami történni fog-e egyáltalán? Egy kis macska-egér játék sose árt.
Tetszikelt, visszaadtam neki, aztán beszélgetni kezdtünk. Később a facebook-on folytattuk tovább.
A másiknál ("B") úgy láttam, hogy nagyon ritkán van fent az oldalon, ezért szavaztam rá és mellékeltem egy "írj vissza ha van időd" féle automatikus üzenetet, hátha látja, de nem igazán reménykedtem benne.
Utána kiderült valami "A"-ról... eddig abban a hitben éltem, hogy a városomban lakik. Tévedtem, az úrfi Dániából csapta nekem a szelet. Ha az érzéseimet leírnám, akkor hangosan bazmegoltam egyet :D
A "csapta a szelet" erős túlzás volt, csak beszélgettünk, de akkor is sziven ütött a dolog. Nem az oltárhoz készülődtem, de az őszinteség fontos számomra. Mindegy, úgy vagyok vele, hogy soha nem is kérdezett arról, hogy én milyen vagyok, mit szeretek, csak beszélgettünk, és útközben derültek ki a dolgok. Szép kis kilátások, mi?

Eközben a történet fut tovább egy másik szálon is, mert az egyik este felkeltem és hirtelen elhatározásból töröltem magam minden ilyen oldalról (ekkor még nem tudtam, hogy "A" Dániában él).
Ez valamikor a hétvégén történt, szerdán pedig megtudtam a helyzetet a sráccal. Kicsit elszontyolodtam, de mégis tovább beszélgettem vele, bár tudtam, hogy esélytelen, mert a jelenlegi fizetésemmel (ami a nagy semmi) ha komolyodna a dolog, akkor ki sem tudnék menni, meg ráadásul a szülővárosomban képzelem el a jövőmet.


Általában mobillal vagyok fent neten és facebook-on, Szerdán a gépnél ültem és láttam, hogy az engedélykéréseknél van egy üzenet. "B" volt az! Nagyon meglepődtem, mit ne mondjak.
Kérdezte, hogy nem én voltam-e az, aki ráírt az egyik oldalon, ahol már nem tud üzenetet küldeni. (mivel addigra már töröltem a profilmat) Rávágtam, hogy igen, én voltam, és elkezdünk beszélgetni. Kiderült, hogy szinte nem is szokott facebookozni, látszik is az oldalán, utolsó posztot 2016 március végén tette. Nagyon sokáig keresett, addig aludni sem tudott, míg meg nem talált engem...
Állitólag a mosolyomról ismert fel, később pedig elárulta, hogy azért is keresett engem annyira (nem csak azért mert szimpatikusnak tüntem neki), mert a nevem a " örökös kedvenc neve", minden nőstény állatát így nevezte el, ezért ezt jelnek vette (most ki ki döntse el magában, hogy ez bók vagy sem, engem megvett vele).
Ahogy egyre több üzenetet váltottunk, egy kedves és megértő férfi képe rajzolódott ki előttem.
Ő kérdezett rólam, milyen vagyok, mik a hobbiaim, és amikor leírtam, egyből jött a válasz "tudom, hogy furcsa, de pont ilyennek képzeltelek el".
Nem úgy van, mint "A"-nál, akinél izgatott lettem, hogy van valaki, akivel beszélhetek, aki érdekel és úgy tűnik érdeklem, "B"-nél ez lassú, komótos, mégis kellemes érzések töltenek el. Elmondtam neki a legfőbb hibáimat, mégis különlegesnek tart.

Kicsit persze megijedtem "B"-nél, mert eszembe jutott, hogy az előző párom is mindig úgy nézett rám, mint a világ legnagyobb csodájára, de hiába volt meg minden benne, valahogy nem tudtam átadni magam az érzéseknek.
Nem volt szikra. Általában mindig, mindenben igazat adott nekem, még akkoris, ha totálisan nem volt. Bevallom, nem szeretem, ha teljesen "behódolnak" nekem, akármilyen furcsán hangzik. Legyen véleménye, ne járjon mindig a kedvembe csak azért, hogy vele maradjak. Azért tegye, mert ő is azt szeretné.
Nagyon rossz érzés, amikor a párod azt mondja neked Szilveszterkor, hogy örülök, hogy ebben az évben nem egyedül tölti az ünnepet. Kicsit úgy hangzott, mintha bárki jó lenne neki, csak ne legyen magányos, ez pedig rosszul esett. És meg kell mondjam, mégha gonosz is, egy férfi ne legyen papucs. Legyen a sziklája a nőnek, akibe kapaszkodhat a vészterhes időkben, a nő pedig legyen a védőháló, ha a férfi zuhanna a mélybe. Ez így igazságos.
Mostanság egy félelem tölt el, és ha nem beszélek vele, újra meg újra előtör. Mi lesz, ha úgyanúgy alakulnak vele, mint az előzővel? Mi lesz, ha csak azért szeretne, mert magányos, de kell valaki mellé mindenkép? Mi lesz, ha papucs lesz, és én leszek a férfi a kapcsolatban? Mi lesz, ha nincs meg a szikra?....
És így tovább. Az vigasztal, hogy amikor ír nekem, vagy én írok neki, úgy érzem, olvadozom tőle. Ilyet még senki iránt nem éreztem. Meg nem élem bele magam, általában ilyenkor már megállíthatatlanul száguld a fantáziám, milyen ő, mi fog történni, ezekre a kérdésekre ad választ a képzeletem. Pedig igyekszem nem elképzelni, hanem tisztán elfogadni a realitást, nem idealizálni a másikat. Ez nagy buktató szokott lenni, aztán nem érti a másik, mégis hol hibázhatott.
Még nem találkoztam vele, nem tudom, milyen, fényképről felismerném, elmondta, milyen embernek tartják, de ez nem elég. Éreznem kell a szikrát, ha nem egyből, akkor később, de ez nagyon fontos.

Furcsa, de úgy érzem magam, mint egy kicseszett Hamupipőke mesében, amiben a lány hátrahagyja a cipellőjét, a királyfi pedig mindent elkövet, hogy megtalálja a tulajdonosát. Ráadásul a srác szereti a Cinderella nevezetű énekesnőt (legalábbis az ő zenéje az, amit utoljára megosztot) és nem mellesleg oda meg vissza van a macskákért...
Egy ideje letettem a jelekről, mert tapasztaltam, hogy mindenhol keressük őket és bármit Isteni elrendeltetésnek tulajdonítunk.

Remélem szép lesz a mese vége, mert ahogy érzem, ez valami jónak a kezdete.

(UI.: Sajnálom "A"-t, de nála nem éreztem azt, amit "B"-nél, jobb, ha elengedem, hátha talál magának egy kedves dán kisasszonyt, akit megérdemel :) )