Szilveszter után

Na újra itt, egy ideje nem is írtam semmit az oldalra, ezért ezer bocsánat :)

Mostanság kicsit elhavazódtam, meg volt egy olyan pont, amikor mélyen a béka segge alatt voltam, de azóta már kilábaltam belőle :)
Fura dolgok ezek, az érzelmeim tengerként hullámzanak, egyszer fent vagyok, máskor meg... tudjátok.

Úgy indítottam az évet, hogy "2017 az én évem lesz", és az elején így is éreztem. Amikor 2016 véget ért, akkor új embernek éreztem magam. Úgy gondoltam, ez az év az elkezdett dolgaim befejezéséről fog szólni (legalábbis az elején, utána az újrakezdésen a sor). Mint tudjátok, híres vagyok arról, hogy az elején megvan a motiváció, belekezdek lelkesen valamibe, viszont befejezni már nem megy. Fárasztó, meg a végén elgondolkozom, hogy van-e értelme tovább csinálni. Nem-e időpocséklás az egész?
Tudom, ez csak utólag fog kiderülni.

Megint elkezdtem meditációs hanganyagokat hallgatni, a kedvencem a vezetett meditáció, olyankor igaz majdnem bealszom, de elég nyugtató az egész. Meg megerősítéseket mantrázok.
Sajnos a 21 napos szabályt még mindig nem tudom tökéletesen betartani (legalábbis mindig ugyanazt a hanganyagot nem tudom egyfolytában hallgatni, előbb-utóbb úgyis mindig megunom), ezért mindennapra jut valami megerősítéses cucc, hátha ez is olyan hatásos lesz :)
Remélem elég kitartó leszek, hogy megragadjon valami belőle.

Mert az nem állapot, hogy egy kis semmiség is tönkre tudja vágni a napomat. Persze próbálok arra gondolni, hogy minden a gondolataimtól függ, vagyis "nem az élet rossz, hanem a gondolkodásmódod".

Igazából az is előrelépés nekem, hogy a hála érzését is meg tudom tapasztalni, régebben nem értettem, mi üthetett azokba, akik odaírták egy kép vagy idézet alá, hogy "köszönöm, áldás, áldassék, hála". Ilyet nagyon gyakran láttam, de nem tudtam átérezni az egészet, olyan mesterkéltnek tünt nekem.

Mostanra ez megváltozott, megértem őket, hiszen már én is tudom, hogy amiért nem vagy hálás, azt elveszíted. Persze ezt nem rémisztés gyanánt mondom, csak így van és kész. Vannak megmagyarázhatatlan dolgok.
És nem mellesleg azóta jobban érzem magam, nem vagyok olyan üres mint régen. Azt is tudom, hogy még van hova fejlődnöm, csak egy kicsit ijesztő, hogy ne tudom, hol van az a bizonyos következő lépcsőfok. 

Mindegy, majd meglátjuk mi lesz, előre meg nem akarok ígérni semmit. Nem is lenne értelme, mert az életet nem mindig lehet írányítani. Sokan azt mondják, hogy csak élj és kész, de azt hiszem én túl melankólikus vagyok hozzá.

Néha irigylem az élettel teli embereket, nekik valahogy minden könnyebbnek tűnik, de azt is tudom, hogy nem minden az, aminek látszik.
Meg állítólag a saját életünket ne szabad a másokéhoz hasonlítani (megsúgom, ezt nehéz nem csinálni), mert lehet, hogy a másiknak jól megy valami, de lehet, hogy másban te vagy a jobb.
Itt felmerül bennem a kérdés: Miben vagyok jó? Ki vagyok?
Amikor ezek a kérdések megfogalmazódtak bennem, az interneten kezdtem el kutakodni tesztek után, hátha kicsit közelebb leszek a megoldáshoz.

Találtam néhány jó oldat :

https://www.16personalities.com/hu/ingyenes-szem%C3%A9lyis%C3%A9gteszt

Ez nagyon jó tesz, részletes és érdekes. Nekem itt a "Tudós személyiség" jött ki, ami elég találó :)

https://magyarno.com/milyen-tipusu-ember-vagyok-szemelyisegteszt/

Ez is jó teszt, itt az eredményem "melankólikus" lett, ami nagyon jelemez engem.

Miután ezeket megtudtam, megint egy fokkal jobban éreztem magam. Tudom, hogy butaságnak tűnik, de most van fogodzkodóm saját magamhoz, mert eddig csak léteztem a vak világba és ennyi.
Mindig mindent csak túlélni akartam, nem pedig megélni. Az élet elmegy mellettem, és az időt nem lehet visszakapni sajnos.
Ezért nem tehetek mást, mint hogy jól teszem a dolgom.

"Csak megyek és teszem a dolgom, nem kímélem a torkom. Amíg tőled kapok új erőre, addig megyek előre!"
                                                                                /Depresszió - Megyek előre/