Türelem - képes vagyok rá egyáltalán?

Sajnos a türelem nem az erényem, soha nem is volt. Mindig próbáltam változtatni ezen, de valahogy mindig úgy éreztem, mintha valaki a fogát csikorgatná a fülem mellett, és soha nem tudtam nyugton maradni.
Ez is egyike a legnagyobb hibáimnak. Mindig feszélyez az idő, főleg ha nem azonnal látom az eredményeket. Magamat ezért elég eredmény centrikusnak tartom, ezért az oda vezető út eddig hidegen hagyott, csak az azonnali eredményeknek örültem. Mintha belülről szétfeszítene egy erő, ami nem hagyja, hogy nyugton megüljek a fenekemen. És ez még csak az egyik része a dolognak. Vannak olyan helyzetek, amikor nagyjából rajtam múlik minden.

Ajjj, de ha a másikon múlik és nem tesz semmit, az kiborít!
Tudom, az élet arra tanít ezzel, hogy legyek türelmesebb az embertársaimmal... Uhh, ez aztán fárasztó, kiakasztó, legszivesebben a falba csapkodnám a fejem, hátha ezzel is elfoglalom magam, miközben várok.
Az egyik nap olyan hatalmas mértékű unalom áradat tört rám, hogy olyat még nem látott a világ.
Ilyenkor mit tehet az ember... Tv, olvasás, net, Facebook, de egyik sem tudta úgy elvonni a figyelmem, mint ahogy vártam. Légy zümmögésként volt jelen az elmémben a jelenlegi helyzet, és nem hagyott nyugtot nekem, akárhogyis próbáltam elfoglalni magam.

Ez nálunk családi örökség, nem tudunk várni, és ha mégis előfordulna, hogy erre vetemedünk, feszültséggel teli várakozás lesz a jutalom. Mindig felbukkan valahol, mégha hátra is akarom hagyni a gondot, egyszerűen idegesít az egész.

Tudom, ez hülyeségnek hangzik, de a legtöbben szenvedünk ettől a kórtól, ami belülről emészt fel bennünket. Akár észrevesszük, akár nem.

Régebben igazi könyvmoly voltam, valósággal faltam a könyveket. Még a tesóm is rám szólt, hogy tegyem már le, de inkább folytattam, mert így képes voltam kizárni a külvilágot.
Aztán jött egy hirtelen fordulat. Nem bírtam már többet olvasni, beteltem, megelégeltem és kész. Azóta csak nagy nehezen veszek kezembe könyvet, és csak akkor olvasom el, ha fontos és életbevágó.
Így süllyed el egy hobbi az élet mocsarába...
Azóta a zenehallgatás lett az új szerelmem, ezen a téren legalább nem változtam.

A türelem rózsát terem... de vajon mindig megéri várni valamire, vagy valakire?
Igaz, az első dolog, amit az embernek meg kell magának teremtenie az a lelki béke, enélkül minden kudarcra van ítélve.