Változások

Minden megváltozik körülöttünk, ez lehet jó vagy rossz is, bár ez mindig később derül ki. Nálam is jelenleg ez a helyzet. Amikor egy nap animézés közben felhívtak, hogy menjek be a szakmámhoz illő, nagy nevű céghez állásinterjúra, elfogadtam és legyintettem. Megszoktam már, hogy nem kapom meg az állást, ezért izgultam miatt, de nem estem kétségbe mint szoktam. Olyankor körbebástyázom magam a tanulni valóimmal és senki sem szólhat hozzám.
Most nem. Mint mondtam, már előre temettem a dolgot, ezért szórakoztam, elmentem a debreceni Oszakéra, és ráköszöntem az Animeegyetemes Atisra, ő pedig meglepődve köszönt vissza :D jót nevettem rajta.
Mindegy, a lényeg, hogy jól éreztem magam.
Egészen az interjú napjáig, amikor eléggé kivert a víz. Viharos idő volt, esett és a szél sokszor kicsavarta az esernyőt a kezemből. Gondoltam, remek, ez is csak velem történhet...
Beértem a céghez, bementem, és meglepődtem. Három kedves nő fogadott, szerencsémre nem stressz interjú volt, mert akkor ott helyben elvéreztem volna. Beszélgettünk, aztán már kint is voltam.
Boldogan távoztam, megnyugtattam az utánam jövőket, hogy bent normálisak, nem esznek meg senkit. 

Éltem tovább az életem, aztán jött a hívás: engem választottak.

Lefagytam, nem is tudtam mit mondjak. Eddig sosem fordult elő ilyen. Kaptam elutasító levelet, hogy sajnos nem önnel folytajtuk tovább és ennyi, téma lezárva én meg mentem tovább.
Most meg felvettek, aminek írtó módon örülök. Egy nagy, híres cég, akinek kellek. Azóta átestem a szokásos orvosi vizsgálatokon, jövőhéttől meg kezdek. Nagyon fura érzés ez.

Egy idézet jut eszembe: 


"Bíznod kell abban, hogy azok a dolgok, amik eddig feleslegesnek tűntek az életedben, egyszer majd értelmet nyernek, és a szálak öszzefutnak."
\Steve Jobs\


Eddig ebben reménykedtem, hogy a sok szenvedés, lelki bajok és keresgélés kifizetődik majd egyszer... bár már nem hittem benne.
Elég gyenge voltam lelkileg, de láss csodát, megérte várni.
Hogy mi lehet az oka, nem tudom. Talán kedves HR-est fogtam ki, vagy csak kíváncsiak rám, azóta találgatom, mi lehet az ok, hogy rám esett a választás.

Tudom, nem szabad elkiabálni semmit, ki tudja, milyen lesz a meló ott, de jó érzéseim vannak.
Az utóbbi időkben sokszor találkoztam olyanokkal, akik megtalálták a saját útjukat, ez pedig eléggé inspirált.
Lelket adott, amiről már azt hittem, hogy elvesztettem. Furán hangzik elsőre, de az az érzés leírhatatlan.

Remélem helyt tudok majd állni, mert a munkát nem csak megkapni, de meg is kell tartani ;)


Másik téma, mostanság eléggé változóban van az életem, a szerelem terén is.
Mi sül majd ki belőle, azt sem tudom, de reménykedek, hosszú idő óta most először.
Meg van a pasi, már csak tisztázni kell a dolgokat, hogy mi is van... igazából már most szeretem, de ezt nem mondtam még senkinek.
Túl naívnak gondolnak, sokan aggódnak értem, hogy megbántódom, és újra visszabújok a páncélomban. Van esély rá, de most jó érzéseim vannak.
Azonban egy másik érzés is feléledt bennem: ha nem jön össze, többé nem keresem a szerelmet.
Hülyeségnek hangzik? Tudom, de az ember eljut arra a szintre (előbb vagy utóbb), hogy már nem fogja érdekelni, hogy van-e valakije vagy nincs.
Egyedül is boldog tudok lenni, és ha ezzel a sráccal vége lenne, akkor legfeljebb karrierista nő leszek. Mert miért ne?

Szórakozok, dolgozok, nem kell a szeretetemet olyannak adnom, aki nem viszonozza, meg csak azért van velem mert úgy jó neki. Nem kell keresgélnem, idegeskednem, hogy kifutok az időből, mert lesz*rom az egészet.
Másnak ez rémisztő lehet, de nekem a nyugalom.


De ez csak a "B" terv, nyugi, még nem vonulok kolostorba az Úr szavait zengve.
Majd egyszer, de addig is szeretnék teljes életetet élni, vele vagy nélküle. Majd elválik.