Elvileg ezt az oldalt a saját szórakoztatásomra hoztam létre, és a webnode jóvoltából nem is lesz látható egy ideig a google-ön, ami nem is baj, úgy sem a hírnévre hajtok vagy ilyesmi. Ha valaha rátalálsz erre az oldalra, láthatod, hogy itt az őszinte, kendőzetlen gondoltaimat regélem el, nincs semmilyen célom vele, pusztán jól esik kiírni magamból a dolgokat/hülyeségeimet.
Annak idején már tettem egy kísérletet erre, de akkor nem voltam elég felnőtt hozzá, hogy ne hanyagoljam el az oldalt, és időm se volt annyira rá. Azonban 3 napja mintha nagyot fordult volna velem a világ. Nem tudom ,hogy miért vagy hogyan, de valami végérvényesen megváltozott bennem. Igazából nem történt semmi olyan, ami kiválthatta volna, csak szimplán jött rám az érzés és azóta is velem van. Jobban mondva bennem... Azóta másként nézek az emberekre, mint amikor a víz mélyéről bukkansz fel hosszú idő után hogy levegőt vehess. Nagy megkönnyebülés fogott el, de hogy mire fel, arról halvány fogalmam sincs.

Sosem voltam az a fajta, aki szimplán beáll a sorba, sosem akartam olyan lenni, mint akit most hoztak le a futósorról egy tömeggyártás után. Most leszögezem, hogy nem vagyok lázadó sem, nem szólok be senkinek, nem vagyok tiszteletlen se, csak annak idején ha mindenki Barbienak vagy Kennek öltözött, én inkább az ellenkezőjét tettem. Nem láttam be akkor, hogy ennek mi az értelme, mindenki ugyanolyan, senki sem egyedi stb.
Talán volt az életemben egy törés, amit akkoriban nem tudtam kiheverni, így azonosulni sem tudtam senkivel, akire pedig odafigyeltem, arra teljes szívből és erőből tettem. Azóta persze nagyon sok év telt el, én kinőttem valamennyire a makacsságomat, megtanultam beállni a sorba, hisz ezt várják el mindenkitől, ha nem teszed csak gyerekessé tesz mások szemében.

De ez tényleg így van? Igába hajtod a fejed és kész? Lediplomázol, jó állást kapsz, rátalálsz életed párjára és jöhet a várva várt Happy End?
Talán hittem benne, hogy ez a történések rendje. Mint amikor egy vágigjátszást olvasol a kedvenc játékodhoz és mindent aszerint tennél, a végén meg nem érted, hol marad a boldog vég, az öröm mámora, hogy TE oldottad meg a problémáidat, TE írod a saját történetedet és végül TE leszel az, aki ott áll a végén az eredmény felett. Átmentél vagy megbuktál? Mindig mást hibáztatunk, vagy a helyzetet, de a döntéseink a mieink, és mi egyeztünk bele, hogy nem tününk ki a tömegből, leszünk szimplán átlagosak, mert akkor nem történhet semmi baj. Ha mindenki ezt csinálja, annyira nem lehet rossz...

Én is ilyen ember... vagyok, hazugság lenne azt mondani, hogy voltam, és saját magamnak minek hazudni? Igen, keresem, hol lehet megbújni, ahol nem bánthatnak, nem félelmithetnek meg, hogy ha esetleg más vagyok. Kaméleonként élem az életem, hátha nem derül ki az igazság. Azonban ezzel csak annyit értem el, hogy beszürkültem, az életkedvem is elment, úgy meg minek kéne tovább játszanom tovább az Életnek nevezett játékot. Ne értsd félre, tudom mire gondolsz, de épp az ellenkezőjét szeretném csinálni.
Megtanulni élni. Sokan elfeledjük ezt, és tanácstalanul állunk, lessük a többieket, hogyan csinálják, hátha utána nagyobb merszünk lesz a saját utunkat járni.

Unom, hogy valaki más nyomdokában járjak, inkább kitaposom a saját ösvényemet. Tudom, hogy fájni dog, sokat csalódom majd, esetleg bánthatnak, mert ilyen vagyok, de ha nem teszem, szépen lassan elsorvadok, és azt veszem észre, hogy a nyugdíjamat kérvényezem a hivatalnál.

Ez a sztorim, igaz még nem sokat tudsz rólam, és persze nem fogok mindent elárulni magamról, de ha valaha rátalálsz erre az oldalra, megengedem, hogy a vállam felett lesd, hogyan csinálom én, utána pedig rajtad a sor.
Nekem is idő kellett hozzá, hogy felismerjem, hogy valamikor mi futunk el az élet mellett, és nem fordítva, ha ezzel ösztönzök valakit, akkor annak örülök, bár mint említettem az elején, ez saját szórakoztatásomra hoztam létre, amolyan lelki kibeszélő show, ha úgy tetszik.

Magamról annyit, hogy ... na itt állt meg a tudomány. eddig úgy gördültek a szavak, hogy meg is lepődtem, milyen őszinte tudok lenni.
Hogy mutatkozzak be, ha magam sem tudom, kicsoda-micsoda vagyok. Az énképem folyamatosan változik, jelenleg villámsebességgel haladok a "teljesség" felé. Hogy mit is kéne jelentenie ennek?  Majd a végén megtudom. 

Addig is élek a mának, CARPE DIEM. Csak azért is!

Ha érdekel, olvasd, ha nem , az se baj. Örülök hogy benéztél! :)