Azt hiszem... megtaláltam

Érdekes dolgokat tanít az Élet. Lehet, hogy úgy érezzük, hogy teljes mértékben mi irányítunk, de vannak olyan pillanatok, amikor kicsúszik minden a kezünkből és valami felső hatalom veszi át a kormányzást.
Jelenleg így vagyok ezzel. Mindig is hittem abban, hogy minden okkal van. Nevezhetjük ok-okozati törvénynek, ami alapján könnyen kiszámítható a következő lépés. Újabban ezt a "Vonzás törvényének" nevezném, vagyis azt vonzzuk magunkhoz, amit gondolunk és érzünk.

Ebben van valami igazság, még ha nem is sokan hisznek benne.
Például:
Egyik reggel úgy kelsz fel, hogy eleged van a világból, akkor szerinted mit kapsz vissza az élettől? Persze nem azt mondom, hogy ha mindig szinte szivárványcsíkot húzol magad után, annyira pozitív vagy, sosem érhet bánat, csak szerintem ha egy kicsit máskép szemléled a dolgokat, akkor jobb hangulatban leszel, utána meg jobban elviseled azt, amit az égiek teherként róttak rád.

Vonzás törvénye... elég érdekes téma. Állítólag amint meghozunk egy fontos döntést (és teszünk is érte), akkor még a világmindenség is a mi oldalunkon áll és sorban nyújtja felénk a segítő eszközöket. Itt beszélhetünk emberekről és erőforrásokról is. Korábban is tapasztaltam, hogy ez igaz, most pedig annál inkább.

Azt már tudhatják rólam, hogy munkanélküli vagyok, szóval a mostani legfőbb hobbim az álláskeresés. A szakmámban mostanság elég nehéz elhelyezkedni, az a legjobb, ha van egy ismerősöd azon a területen, ahol dolgozni szeretnél, akkor nagyjából már nyert ügyed van. Sajnos ilyen kedves ismerősökkel nem rendelkezem, de igazából eléggé rosszul érezném magam amiatt, hogy ha nem az érdemeimért kerülnék be az adott céghez, hanem azért, mert mondjuk együtt golfozok a leendő főnökömmel. Amilyen makacs vagyok, önerőmből szeretnék bekerülni, nem pedig más segítségével.
Butaságnak hangzik? Lehet. Tudom, hogy furcsa, de én így érzem helyesnek.

Nyugi, nem tértünk el a tárgytól :)
Igazából mostanság sok olyan embert sodort az utamba az élet, akik voltaképpen azt csinálják, amit szeretnek. Ez pedig elég ritka manapság. Az egyik imád fényképezni, a másik meg szövegeket fordítani.
Eléggé inspirálóan hatottak rám, és eldöntöttem.

Hivatásos író szeretnék lenni!
Pontosabban szövegíró, ha állandó munkáról beszélünk.
Ez persze nem megy egyik napról a másikra, ezért sok gyakorlásra lesz szükségem.
Találtam is egy céget, ami talán foglalkoztathatna, de még nem adtam le a jelentkezésemet.
Mint mondtam, szeretnék jó benyomást kelteni, ezért az alapokkal kezdem.

-Reklámok, brossúrák, egyéb cikkek írása
-Fanfiction-ök írása (ez mindig folyamatban van)
-Meg persze itt van ez a blog is, amit örömmel írok és szerkesztek :)

Elég sok előnye van, de a legfontosabbak: 
- Azt csinálnám, amit szeretek, ráadásul még fejlődhetek is általa.
- A hobbimat művelném, de mellette meg is fizetnék a munkámat.
- Otthonról is végezhetem, szóval maradna idő a háztartásra is.
- Kreatív munkának számít, vagyis felpörgetné az agyam és a sok ihletből még bármi lehet ;)

Bevallom, most, hogy rájöttem ezekre a dolgokra, nagyon izgatott lettem. Ezt pedig jó jelnek veszem.
Mintha az életem a jó irányba terelődne és közelegne a "Happy End". Valahogy így írnám le azt az érzést, ami most a pici szivemet markolássza.

De ez még a távoli jövő, és én nem kapkodok, főleg most, hogy tudom, merre fele kéne tapogatóznom.
Ráadásul megsúgom, olyan gyorsan írok, hogy a billentyűzet nem tudja követni :D jobb lesz, ha most inkább abba hagyom, és hamarosan új billentyűzet után nézek, mert ez már nem állapot.

Kiegészítés: Kiderült, hogy vállalkozóként dolgozhatnék szövegíróként, legalábbis előnyként a számlaképességet jelölték meg. Emiatt tolódik a terv, előbb kell egy normál állás.